Mi lenne, ha az ELTE egyetem lenne?

Az alábbi szösszenet a parasztgiliszta-vita egy tágabb asszociációs játékából származik
a teljes (0-16.): http://egyetem.blog.hu/

Figyelem! Rajgyűlés! Merre menjünk?
Zuschlag János generációja vagyunk. És ez elég nyomasztó. Mert akárhogy is hiszek, úgy néz ki, hogy tényleg ilyenek vagyunk. Szemét dolog kimondani, de félek a saját generációmtól. Bár van köztünk pár év, de nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni, ami félelemre ad okot.
Az én generációm, a rendszerváltás gyerekei, valahogy egyvalamit láttunk mindig. Megszülettünk a 80-as évek elején. Nem is tudatosan, de azért beleszagoltunk a szocializmus világába. Erős lelki hatásokkal megéltük a rendszerváltást. Lett videónk, szuper kocsink, minden.
Ki ne higgyen a világ fejlődésében, ha nem mi? Olyan szép egyenes íve volt neki. Aztán felnőtt kezdemények lettünk. Na, ez hiba volt!
Becsaptak minket! A világ nem is olyan, mint mondták. És azzal is becsaptak minket, hogy majd minden szép és jó lesz! Hol van már az, amire mindenki emlékszik közülünk? Van azért egy közös emlékünk még. Majdnem mindenki emlékszik arra, hogy amikor meghalt az Antall, félbeszakították vasárnap délután a Walt Disney-t, ráadásul a Kacsamesék egyik legizgibb részét.
Nem tudom, hogy jó e ez. De nem tetszik. Felnövögetünk és csalódunk. Ha ez így megy tovább, előbb utóbb tényleg felnőttek leszünk. De sértettek. Ami ma itthon folyik, de Kelet-Európában sok helyen meg a nagyvilágban is, az nem más, mint a célok szétfolyása. Semmi új nincs benne. azt sem merem mondani, hogy sok újdonság van benne. Megszűnt egy közös fölérendelt célunk. Nem, az másoké volt. na de ez csak az újszülötteknek új! nade mi azok vagyunk! és sűrűn kaptuk a kiábrándító pofont. Ezért kerül kívülre a mérce.
Volt nekünk egy szép és makulátlan rendszerváltó elitünk. Feddhetetlenek, szépek és okosak voltak. Jaj, mindenki nagyon bízott bennük. Együtt harcoltak egy szebb jövőért. De szép is volt! Aztán elérték a céljukat és úgy jártak, mint az egyszeri úttörő.
Előre! De merre? És mi azt hittük, hogy ők örök példaképeink lesznek, amikor eljön a mi időnk, a nyomdokukba lépünk és olyan szépek és fényesek leszünk, mint ők.
[...] És Zuschlag generációnk sértett válasza erre: Tudjátok mit?! Nyaljátok ki! Majd én megcsinálom magamnak, a többi meg le van szarva! Utánam a vízözön. És ugyanolyanok lettünk, mint ők. Ahelyett, hogy kitaláltuk volna, hogy merre tovább.
Figyelem! Rajgyűlés! Merre menjünk? (sose gondoltam, hogy a Hankissnak még életében, ha csak egy kicsit is, de igazat fogok adni)
Mielőtt eltévednénk és belecsapnánk Nietzschébe vagy Kierkegaardba; a fonákról: Ide tartozik egy Tolkien idézet a Szilmarilok 111. oldaláról (ha tetszik egyfajta Belle Époque-szplín):
"Ám a békességről meg a boldog életről - míg véget nem ér - nem sokat lehet mondani; a szép és csodás dolgok pedig - amíg fennállnak és szemmel láthatók - önmaguk emlékei, s csupán akkor szól róluk ének, ha örökre elpusztultak."
Összességében tahát: Valami ilyesmi van az ELTE-n, de a többi egyetemen is. Bemegyek, hülyék, rosszul csinálják, de le vannak szarva, legyen meg a papírom és kész. Majd én megcsinálom magamnak.
Mi lenne, ha kitalálnánk, hogy mit kéne az egyetemmel csinálni? Mert azért alapjában véve működhetne jól. Vagy az sem?
Figyelem! Rajgyűlés! Merre menjünk?