nekem nem sikerül. feladtam. múlt héten felmondtam. minden erőmmel sem tudok jó irányba mozdítani semmi olyat, ami nem közvetlenül alattam van. nem sok minden van alattam. tanársegéd vagyok. nem akarom az életemet elpocsékolni. ha itt maradnék, alighanem még harminc éven keresztül mocorognék erősen mint tanársegéd, és a hallgatók legelemibb érdekeiért küzdenék úgy, hogy nem lépnék előre. én úgy látom, hogy amíg a hallgatók a legelemibb érdekeiket sem tudják megvédeni, addig nincs semmi ok a kiszolgálásukra. azért nincs rá ok, mert bár egyenként hálásak a hallgatók, de a hallgatóság mint olyan, nem válik aktív szereplőjévé az egyetemnek. egyszerűen kihagyhatók a számításból. sokan kihagyják őket a számításból. és megtehetik. ahogy engem, úgy bizonyára másokat is kivet az oktatói közösség magából ha ilyenek a preferenciáik. nem sikerült olyan környezetet találnom itt, ahol az én egyetemhez való viszonyomat jónak tartják. ahol nem gennyedző tüskének kezelnek. szeretnék még önkéntes óraadó maradni fizetés nélkül. ez úgy tűnik, nem fog sikerülni.
van jópár nagyon becsületes, munkáját tisztességgel végző értelmiségi ezen az egyetemen. tiszta szívből kívánok nekik jó munkát, és kitartást. a hallgatók meg szerintem egészen addig ne elégedetlenkedjenek, amíg meg nem tanulják megvédeni az érdekeiket.