Némi fanyar nosztalgiával tekintek vissza a pepszis tárgyaimra. Innen - jó messziről - nézve olyanok, mint a tarka virágok a mezőn. Mind más, még az is, ami elsőre ugyanannak tűnik. Mind egyedi, egy saját kis univerzum. Ráadásul a kép folyton változik, még ha nem is minden évszakkal, de azért épp elég gyakran.
Képzésem x (5<x<10) éve alatt háromszor gondolták át újra, hogy is legyen ez, mely félévben és milyen név alatt tanuljunk valamit. Arról, ami az én szempontomból végeredménynek telinthető, van egy mentésem (40 oldal). Gyanúm szerint ugyanis mire legközelebb be akarom számítattni az elvégzett tanegységeimet valahol a Nagy Magyar Felsőoktatás egy másik szegletében, addigra a mostani rendszernek is hűlt helye lesz.
De legyünk optimistább, bizonyára egyre jobb és jobb lesz.
A központosításnak hála közös pepszis órákara járnak a bölcsészek a kockákkal, ennek nagy előnye, hogy megnézhetjük, hogy a másiknak is egy orra és két füle van, talán ő sem marslakó. A hátránya, hogy könnyen kerülhet az ember egy olyan csoportba, ahol 100 emberből egyet sem ismer, még látásból sem. (Aki itt azt gondolná, hogy csak szervezés kérdése, hogy egy előadásra járjunk ismerőseinkkel, nem hallott még a mázliszámokról.)
Az összes tanári szak összes másodévese az sok. Nagyon. És ott vannak még a lemaradozó felsőbbévesek, akik szintén fel kívánják venni ugyanazt a másodéves tárgyat. Még előadás esetén is több párhuzamos kurzust kell indítani, hát még gyakorlatnál. Ez több különböző időpontot, helyszínt és előadót jelent. Itt kezdődik a szerencsejáték: kinél mi a követelmény? Az átlag egyetemista szemével nézve: hol a legolcsóbb az a két kredit? Kurzus és kurzus közt húzódhat bizony Grand Canyon, még ha a kód egyezik is. Itt egy laza, alig felügyelt vizsgazéhá, ott egy véres, huszon tételes szóbeli, oktató vérmérséklete szerint.
Az már csak a hab a tortán, hogy a tananyag oktatóról oktatóra változhat. Persze van kiadott tematika (a már említett 40 oldal egyikén), de igazából úgyis az lesz, ami az előadó szíve csücske. Mondjuk egy félévnyi csecsemőlélektan, hisz mindenki középiskolai tanárnak készül, érthető az összefüggés. Ajánlott olvasmány is van, de a vizsga az előadó könyvéből lesz. Vagy a főnökének könyvéből. Az, hogy esetleg még nem jelent meg, nem akadály.
A pepszis órák helyszíne sokszor a romantikus Kazinczy utcai épület. Ebben az a jó, hogy a tanárszakosok egyike sem ott lakik: ki a Múzeum körútról érkezik, ki az Ajtósiról, ki a Lágymányosról. Egészséges életre nevelés: loholás végig a Wesselényi utcán.
A képzés csúcsa a szigorlat. Az ember próbálja összepárosítani az elhangzottakat a tételsorral. Levélben terjedő Pepszi tételek röviden, ötven oldalas kivonat, mint gimiben a kötelező olvasmányok zanzái. Pletykák a bizottságokról. Remgő térdpárok a folyosón: Te mit tudsz Herbartról...? Egymás lelkét ápolja a tarisznyás angolos srác és az elszánt arcú földrajzos csaj.
Persze mindez most már csak nosztalgia. Olyan, mint cukrozott citromba harapni. A cukor rajt az idő.
Legutóbbi hozzászólások