http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel
Hanczár Gergely (phd)
fura nekem, hogy mindenki névtelen. persze blogon gyakori, de akkor is fura, hogy mindenki. még egy mta által kitüntetett pro scientia aranyérmes társam, aki külföldön él, még ő sem vállalja a nevét. bízik benne, hogy hazajön egyszer, és kicsit fél, hogy emlékezni fognak rá, és bosszút állnak rajta?
ez egyrészt talán jól jellemzi a rendszert, mert úgy tűnik, van mitől félni, másrészt viszont látni kell, hogy így akaratlanul is újratermelődik a rendszer. ha mi alul lévők a felülről jövő megfélemlítést elismerjük, akkor legitimáljuk is azt.
engem a Darvas cikkében egy dolog nagyon megérintett: utánpótlást keresnek nem csatárokat. nap mint nap ezt érzem a bőrömön. én csatár vagyok. talán forradalmár is néha. nem könnyű az utam. az eltén tanítok, de nem azért, mert nem tudnék külföldre menni, és nem azért mert nem tudok tanításon kívül mást csinálni.
a kutatásról végre kezdek leszokni. bár nem voltam sikertelen, hiszen 26 évesen nyertem az első 20mft-ot, de nagyon megkeserítette az életem. a pályáztató szervek féléves késései tervezhetetlenné teszik a cash-flowt és ütemezhetetlenné a munkát. az elte töketlensége, hiányos infrastruktúrája valamint burjánzó és korlátolt bürokráciája ezeket a problémákat megsokszorozza. így nem lehet dolgozni.
ha valaki nem megalkuvó és nem megfélemlíthető, azt komoly nehézségek várják az egyetemen. a legalaptalanabb, viccbe hajló rágalmakat hallom időnként vissza magamról. nem írom le, hogy kitől, és milyen hazugságok indulnak, mert akkor állítólag személyeskedem, még ha bizonyítani is tudnám. fura állat a közvélemény.
eléggé úgy tűnik, hogy amíg nem tudnak felülről betörni engem, addig hozhatok az egyetemre akárhány milliót, lehetek akármilyen jó tanár, lehet akárhány szabadalmam, cikkem, tudományos elismerésem, lehetek akárhány tudományos közéleti szervezet akármilyen tagja, lehetek akármilyen sztahanovista akárhány éven keresztül, tanársegéd maradok olyan fizetéssel, amit sokszor gondoltam már, hogy nem veszek fel. tényleg elég sértő.
azt mindenesetre látni kell, hogy a probléma rendszerszintű. nagyon stabil kontraszelektív újratermelési folyamatok végeredménye az, amiben most vagyunk. ez vonatkozik egyetemre, akadémiára, tudományos közéleti szerepvállalókra egyaránt. bizonyos vonatkozásaiban nyilván rám is. és nem utolsó sorban a hallgatókra és hök-ökre is, akik gyakran a legelemibb érdekeikért is gyávák kiállni, aminek eredményeként azok maradnak bent messze felülreprezentáltan, akik eltűrik a legelemibb érdekeik sérelmét is.
az ilyen bizarr rendszerek aztán kitermelnek magukból olyan komikus szingularitásokat, amitől a sajtó visszahangozni tud. de a baj, ahogy én látom, egészen mélyen van.
ehhez a vitához azért szólok hozzá, mert nincs nagyon a fenti gondolataimhoz fórum. ma is tabu a meritokrácia hiányolása. és ha végre valaki ilyen tabut sért, akkor kényszert érzek odaállni mellé akkor is, ha vitatható személy vitatható dolgokat ír.
egyébként az egész úgy ahogy van, szomorúsággal tölt el.
fura nekem, hogy mindenki névtelen. persze blogon gyakori, de akkor is fura, hogy mindenki. még egy mta által kitüntetett pro scientia aranyérmes társam, aki külföldön él, még ő sem vállalja a nevét. bízik benne, hogy hazajön egyszer, és kicsit fél, hogy emlékezni fognak rá, és bosszút állnak rajta?
ez egyrészt talán jól jellemzi a rendszert, mert úgy tűnik, van mitől félni, másrészt viszont látni kell, hogy így akaratlanul is újratermelődik a rendszer. ha mi alul lévők a felülről jövő megfélemlítést elismerjük, akkor legitimáljuk is azt.
engem a Darvas cikkében egy dolog nagyon megérintett: utánpótlást keresnek nem csatárokat. nap mint nap ezt érzem a bőrömön. én csatár vagyok. talán forradalmár is néha. nem könnyű az utam. az eltén tanítok, de nem azért, mert nem tudnék külföldre menni, és nem azért mert nem tudok tanításon kívül mást csinálni.
a kutatásról végre kezdek leszokni. bár nem voltam sikertelen, hiszen 26 évesen nyertem az első 20mft-ot, de nagyon megkeserítette az életem. a pályáztató szervek féléves késései tervezhetetlenné teszik a cash-flowt és ütemezhetetlenné a munkát. az elte töketlensége, hiányos infrastruktúrája valamint burjánzó és korlátolt bürokráciája ezeket a problémákat megsokszorozza. így nem lehet dolgozni.
ha valaki nem megalkuvó és nem megfélemlíthető, azt komoly nehézségek várják az egyetemen. a legalaptalanabb, viccbe hajló rágalmakat hallom időnként vissza magamról. nem írom le, hogy kitől, és milyen hazugságok indulnak, mert akkor állítólag személyeskedem, még ha bizonyítani is tudnám. fura állat a közvélemény.
eléggé úgy tűnik, hogy amíg nem tudnak felülről betörni engem, addig hozhatok az egyetemre akárhány milliót, lehetek akármilyen jó tanár, lehet akárhány szabadalmam, cikkem, tudományos elismerésem, lehetek akárhány tudományos közéleti szervezet akármilyen tagja, lehetek akármilyen sztahanovista akárhány éven keresztül, tanársegéd maradok olyan fizetéssel, amit sokszor gondoltam már, hogy nem veszek fel. tényleg elég sértő.
azt mindenesetre látni kell, hogy a probléma rendszerszintű. nagyon stabil kontraszelektív újratermelési folyamatok végeredménye az, amiben most vagyunk. ez vonatkozik egyetemre, akadémiára, tudományos közéleti szerepvállalókra egyaránt. bizonyos vonatkozásaiban nyilván rám is. és nem utolsó sorban a hallgatókra és hök-ökre is, akik gyakran a legelemibb érdekeikért is gyávák kiállni, aminek eredményeként azok maradnak bent messze felülreprezentáltan, akik eltűrik a legelemibb érdekeik sérelmét is.
az ilyen bizarr rendszerek aztán kitermelnek magukból olyan komikus szingularitásokat, amitől a sajtó visszahangozni tud. de a baj, ahogy én látom, egészen mélyen van.
ehhez a vitához azért szólok hozzá, mert nincs nagyon a fenti gondolataimhoz fórum. ma is tabu a meritokrácia hiányolása. és ha végre valaki ilyen tabut sért, akkor kényszert érzek odaállni mellé akkor is, ha vitatható személy vitatható dolgokat ír.
egyébként az egész úgy ahogy van, szomorúsággal tölt el.
Legutóbbi hozzászólások