szoktam. mert jó. elvégre ezért jöttem ide. mindenkinek van valami ami a szívét nyomja. mindenki lát valahol valami vastagon megvajazott dolgot, amit szeretné ha valaki kitenne a napra. vagy lát valmit amit már tényleg nem volna szabad tűrni. szóbakerül ilyenkor ez a blog. tíz esetből tízszer azt a választkapom, hogy "áááá dehogy, politikailag helyesebb sokkal, meg célravezetőbb is ügyes lépéseket tenni". meglep. én opportunizmusból nem merek újat húzni a hallgatóimmal, hisz elvileg ők a legereősebbek egy egyetemen. a többiek meg opportunizmusból mondják nekem, hogy legyek opportunista. vicces. pláne azért, mert ugye azért kerülnek szóba ezek a dolgok, mert "politikailag ügyesen" semmit sem lehet ezekkel a gondokkal tenni.
szerintem gyávák az egyetemi dolgozók. mondjuk a diákok még gyávábbak. fel nem foghatom, hogy miért.
megnéztem alpacino egy korai filmjét, amiben egy becsületes rendőrt igyekszik játszani, egy olyan rendőrségen, ami más elveket vall. mint film elég ócska. de tanulságos. főleg az a rész tetszik, amikor próbálja keresni a kapcsolatot a főnökökkel, és folyton azt mondják neki, hogy nemsokára majd intézkednek, addig dolgozzon tovább. ám az évek telnek. alpacinonak elfogy a türelme, és persze jó alaposan megüti a bokáját és svájcba költözik.