Van egy egész emberközeli élményem az egyetemen 5 éve folyamatosan.Köszönnek a liftben, ha kiszállsz. Milyen jó.Tudom, hogy sokakat idegesít, mizantrópok bocs, de nekem ez tetszik.Emberi. Mint egy kis falu, ahol az ismeretlenek is köszönnek egymásnak,mert az is egy ember vagy mi a szösz.Megfigyeltem, hogy hogyan viszonyulnak ehhez. Az elején mindenki zavarban van, nem tudja, hogy most ő is köszönjön-e. Aztán teljesen természetes és harmonikus köszönővé válik. A végén pedig már nagyon hangosan köszön, hogy az újakat is köszönésre szoktassa. És ez abszolút helyi szokás ahogy tapasztalom. Pláza, irodaház nem működik így.
Ez maga a szocializáció.Normák, társadalom. Ebből talán következik, hogy azért mégiscsak emberek vannak itt az egyetemen.És mindez minket jellemez.Viszont nagyon szomorú ráismerni ebből is, hogy az egyetemi közállapotok, minden amit rossznak gondolunk, az minket jellemez. Nem akarunk hangosan köszönni, hogy jónapot, köszönjük, ha egy pályázat rendeben, korrektül lezajlott és mondjuk morcosan nézni, ha nem?
lift
2007.11.16. 16:48 :: Mannheim Bence
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://elte.blog.hu/api/trackback/id/tr84231320
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbbi hozzászólások