mint szociológus hallgató, vagy mint szociális kontextusra érzékenyebb ember járatom az agyamat azon, hogy miért tűnik nekem úgy ez az egész, mint valami végtelen gyáva megalkuvás. játékelméletből is ismertek azok a módszerek, ahogyan egyetlen puskával százakat lehet kiirtani, holott csak az kéne, hogy a száz ember egyszerre ugrik rá arra akinél a puska van, és öt ember kivételével mindenki életben maradna. senkinek sem éri meg nagyszájúskodni. valószeg nekem sem éri meg. remélem azért nem lőnek a dunába.
az a hipotézisem, hogy a társadalomból egy reprezentatív minta ezt nem nyelné le. mondjuk a mozdonyvezetőknek ha ilyen büféjük lenne, vagy ennyi ruhatámogatást kapnának mint én, vagy ők is pontosan nulla forintért túlóráznának, vagy a problémáikról az egyébként egyáltalán nem független újságukban nem írhatnának, akkor másnap már mindenki biciklivel tudna csak közlekedni. itt az eltén, meg a barmok sorbaállnak a büfé előtt félórát. amikor évek óta mindig a nap közepén van ebédidő. ha én üzemeltetném a büfét, akkor tudnám, hogy mikor van szükség még emberekre. a birkák meg csak állnak. nincs sztrájk. semmi.
azon gondolkodom, hogy itt az eltén miért más a minta. kell legyen valamilyen kontraszelekciós eljárás, aminek keretében a birkák nagyobb arányban jönnek ide, mint akárhova máshová a világban. és kell továbbá egy kontraszelekciós eljárás, aminek keretében a tanárok között is nagyobb valószínűséggel azok maradnak itt, akik valamilyen szempontból birkák.
nem tudom elképzelni, hogy miért.