nem is olyan rég, amikor még munkafüggő voltam, egyik szombat este valamivel hat után benn dolgoztam az egyetemen. (szinte minden szombat este benn dolgoztam, de most csak az egyikről van szó.) az egyik gimis tanítványom apja jött be hozzám valamiért. mondtam neki, hogy majd csörögjön, és lemegyek a portára. megérkezett. kb 10 percig nem tért magához. teljesen meg volt döbbenve. fel volt dúlva. mivelhogy nem engedték be a portán, amíg le nem értem. veszekedett a portással, hogy szerinte ez egy egyetem (ezt a szót nagybetűvel mondta), és mikor van máskor nyitva egy egyetem, ha szombat este zárva. hogy érthetőbb legyen a történet, ő a Berkeley-n tanított jópár évet, és ahhoz van szokva. most itthon van. bár nem igazán érzi magát itthon.
a folyosón menve kiabál: "hát egy egyetemen a hét más napjain a sok egyéni elfoglaltság miatt alig lehet egy normális találkozót megszervezni, persze, hogy szombaton van a klubélet. mit ér az egyetem, ha egyszer pont akkor zárják be, amikor igazán nagy szükség lenne rá? ilyenkor találkoznak a kutatócsoportok, ilyenkor lehet mindenféle programokat szervezni, kulturális programokat, kiállítást, ilyenkor van igazán nagy élet egy egyetemen." - harsogja öblös hangján, és az éjszakai takarékos világítás mellett gyaloglunk a hosszú és végtelenül üres falak között.
szép kép. gyakran eszembejut. ilyenkor van igazán nagy élet! haha.
ja és erről jut eszembe, az eltének meg egy törzs-kocsmája sincs. ennyire lúzer egyetemről se keletebbre se nyugatabbra nem tudok.
szombat este
2007.11.16. 16:36 :: hanger
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://elte.blog.hu/api/trackback/id/tr72231292
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Legutóbbi hozzászólások