a lágymányosi kapmusz legészakkeletibb csücskénél, ahogyan rákanyarodom a díszburkolatra, van egy gödörke. amolyan tengelyigérős fajta. 6 éve van ott. már mindenki megszokta. a kocsik is, a gyalogosok is, a futók is, csak valahogy én nem szokom meg. minden egyes nap meglepődöm, hogy valahogy senkit sem zavar annyira, hogy egy zsák cementet, vagy aszfaltot, vagy tudomisénmit beleborítson. egyszerűen ott van ez a gödör. ha a sofőr elég ügyes, akkor pont két kerék közé veszi, és nyújtottabb íven fordul, úgy semmi baj sincs. de azért így is zavaró. én már egyszer nagyon közel jutottam ahhoz, hogy kivonulok némi cementtel homokkal és vödör vizekkel, de aztán elmaradt nem tudom, hogy miért. ma már örülök, hogy elmaradt. ez egy embléma. gödör az egyetem és a való világ határán, mely tengelyeket tör, és mindent roncsol, ami nem a megfelelő kerékvágásban halad.