A blogról

Mi lenne, ha az ELTE egyetem lenne? Mi lenne, ha az ELTE elkezdene közeledni az egyetem ideája felé? Kiszolgálna olyan alap szükségleteket, amire egy egyetem való.

Beszéljünk nyíltan az ELTE-ről! Hogy milyen most, és milyen lehetne.

Véleményed van?

Cikket, kritikát, véleményt, javaslatot az ELTE-től ide küldhetsz. Írásod (ha külön nem kéred az ellenkezőjét) név nélkül jelenik majd meg.

Linkelj!

Legutóbbi hozzászólások

  • phaszfej: Tényleg jó hely volt. Főleg a szauna, meg a medence és a büfé, meg a lelátó fönt. Jó melegszendvic... (2015.07.09. 14:27) Uszoda az Ajtósin
  • Lily314: Jancsika a jegybeírás időpontjairól megfeledkezett. Tíz kurzus tíz oktatója ad meg jegybeírási idő... (2012.01.05. 21:56) andragógusképzésről küldték
  • ebtenyeszto: Garatulálok a jo és célratörő helyzetelemzésekhez! Sokan mondunk hasonlókat evek óta, nem sok pozi... (2010.04.09. 11:51) PePszi
  • kekec512: Igy van. Valsagtanacskozasok vannak, de elorelepes nem hiszem. A kozbeszerzes meg ki sincs kirva d... (2010.04.09. 07:51) Minek ide vegyszer...
  • kekec512: Igy van tudni kellene, hogy mire kepez az egyetem egy szakon - varhatonam milyen munkaeropiaci val... (2010.03.30. 23:31) Kitekintő
  • Utolsó 20

PePszi

2010.04.09. 10:33 :: én-te-ő

Némi fanyar nosztalgiával tekintek vissza a pepszis tárgyaimra. Innen - jó messziről - nézve olyanok, mint a tarka virágok a mezőn. Mind más, még az is, ami elsőre ugyanannak tűnik. Mind egyedi, egy saját kis univerzum. Ráadásul a kép folyton változik, még ha nem is minden évszakkal, de azért épp elég gyakran.

Képzésem x (5<x<10) éve alatt háromszor gondolták át újra, hogy is legyen ez, mely félévben és milyen név alatt tanuljunk valamit. Arról, ami az én szempontomból végeredménynek telinthető, van egy mentésem (40 oldal). Gyanúm szerint ugyanis mire legközelebb be akarom számítattni az elvégzett tanegységeimet valahol a Nagy Magyar Felsőoktatás egy másik szegletében, addigra a mostani rendszernek is hűlt helye lesz.

De legyünk optimistább, bizonyára egyre jobb és jobb lesz.

A központosításnak hála közös pepszis órákara járnak a bölcsészek a kockákkal, ennek nagy előnye, hogy megnézhetjük, hogy a másiknak is egy orra és két füle van, talán ő sem marslakó. A hátránya, hogy könnyen kerülhet az ember egy olyan csoportba, ahol 100 emberből egyet sem ismer, még látásból sem. (Aki itt azt gondolná, hogy csak szervezés kérdése, hogy egy előadásra járjunk ismerőseinkkel, nem hallott még a mázliszámokról.)

Az összes tanári szak összes másodévese az sok. Nagyon. És ott vannak még a lemaradozó felsőbbévesek, akik szintén fel kívánják venni ugyanazt a másodéves tárgyat. Még előadás esetén is több párhuzamos kurzust kell indítani, hát még gyakorlatnál. Ez több különböző időpontot, helyszínt és előadót jelent. Itt kezdődik a szerencsejáték: kinél mi a követelmény? Az átlag egyetemista szemével nézve: hol a legolcsóbb az a két kredit? Kurzus és kurzus közt húzódhat bizony Grand Canyon, még ha a kód egyezik is. Itt egy laza, alig felügyelt vizsgazéhá, ott egy véres, huszon tételes szóbeli, oktató vérmérséklete szerint.

Az már csak a hab a tortán, hogy a tananyag oktatóról oktatóra változhat. Persze van kiadott tematika (a már említett 40 oldal egyikén), de igazából úgyis az lesz, ami az előadó szíve csücske. Mondjuk egy félévnyi csecsemőlélektan, hisz mindenki középiskolai tanárnak készül, érthető az összefüggés. Ajánlott olvasmány is van, de a vizsga az előadó könyvéből lesz. Vagy a főnökének könyvéből. Az, hogy esetleg még nem jelent meg, nem akadály.

A pepszis órák helyszíne sokszor a romantikus Kazinczy utcai épület. Ebben az a jó, hogy a tanárszakosok egyike sem ott lakik: ki a Múzeum körútról érkezik, ki az Ajtósiról, ki a Lágymányosról. Egészséges életre nevelés: loholás végig a Wesselényi utcán.

A képzés csúcsa a szigorlat. Az ember próbálja összepárosítani az elhangzottakat a tételsorral. Levélben terjedő Pepszi tételek röviden, ötven oldalas kivonat, mint gimiben a kötelező olvasmányok zanzái. Pletykák a bizottságokról. Remgő térdpárok a folyosón: Te mit tudsz Herbartról...? Egymás lelkét ápolja a tarisznyás angolos srác és az elszánt arcú földrajzos csaj.

Persze mindez most már csak nosztalgia. Olyan, mint cukrozott citromba harapni. A cukor rajt az idő.

1 komment

Címkék: tanárképzés ppk

A bejegyzés trackback címe:

https://elte.blog.hu/api/trackback/id/tr811905255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ebtenyeszto 2010.04.09. 11:51:49

Garatulálok a jo és célratörő helyzetelemzésekhez! Sokan mondunk hasonlókat evek óta, nem sok pozitív eredménnyel. De legyünk optimisták és kezdjünk agyalni, hogy is lehetne elindulni ebből a gödörből immáron nem tovább lefelé hanem felfelé. Csak néhány ötletem lenne most:
Egyik kitörési pont talan az EU szabványos oktatási és működési minoségbiztosítás bevezetése volna. Ebből mindenki mindenkiről azonnal megtudhatná mit is alkotott valójában szakmailag az intézmény javára. Enélkül meg lehet csinálni bármit mert nincs senkinek adat a kezében. Mellesleg ez is EU ajanlás nem csak a Bologna-i Kepzés!
Az ELTE-t jellemzi a szakmai közélet hiánya, nincsenek itt külföldi, hires vendégelőadók, hetente többen mint Oxfordban, még akkor sem ha pl. egy MTA intézetben előadnak, ide nem hivják meg. Erre a kutatóegyetemi pályázat kötelezi is az ELTE-t. Kérjük, hogy a vezetés vilagositson már fel minket, akik a szakmai eredményeinkkel hozzájuttattuk az ELTE-t a pénzhez, hogyan fogják az eredmenyességet honorálni a pályázatból.
A Kutatóegyetemi, máskülönben elhibázott és kapkodva lebonyolított pályázat, felhivta a figyelmet végre arra, hogy a kutatómunka nem személyes hobby, hanem az ELTE dolgozóinak kötelessége is. Miért nem támogatja a gazdasági vezetés azon kevesek munkáját akik még itt kutatni hajlandók, vagy akarnak, lásd közbeszerzesi balhé, szamlák, adminisztratív terhek, elvonások stb. Tudjuk, hogy onnan lehet csak pénzt elvonni ahol elnyerték. De azt is tudjuk, hogy hülye aki a húzós lovat üti. A pénz talán részben megvan a változáshoz, mert az egyetemi tanárok, docensek, stb utoljára november 7-i jutalmat kaptak a 80-as években, azóta semmit, másokkal ez nem igy van. Legyne ezügyben is egyenló elbánás. Mi itt "lennt", a tudomány szintjen megszoktuk, nem kapunk jutalmakat, vállajuk is, de akkor a sikeres pénzmegtakarításokból enyhíteni kellene a pályázati elvonások terheit, mert az szakmailag előnyösebb lenne.
Az ELTE korösszetétele katasztófális, ezen csak az segíthet, ha minél több fiatalt hazahozunk/idehozunk a jó tanítványaink közül. A fiatal kutatók szakterületenkénti telejsítmény alapú összehasonlítása és a gyakori, minőségi cseréjük lehetne a kiút. Ne kelljen trükközni ha meg akarunk tartani egy tehetséges és produktív fiatalt. Jó lenne erre fordítani a Kutatóegyetemi pénzeket.
A szakmai elmozdulás kulcsa csak egy átfogó, szakterületenkénti, részletes, külső átvilágítás lehet. Az MTA ebben segítene is. Nem kéne ettől félni annyira. Az MTA intézetekben ez már külföldi átvilágítókkal is folyik régen. Sokkal jobb befektetés ez, mint amikre ma költ az ELTE.
Végül a legfontosabb: olyan szemléleti fordulatra lenne szükség, hogy aki itt sokat és eredményesen dolgozik, az érezze jól magát és ne érezze magat a vezetés céltáblájának folyton. Nem mi vagyunk az igaz ellenségei az intézménynek, hanem azok akik innen csak kifele visznek penzt, tudást, bért jutalmat stb. Ez felszámolhatná a régen ismert visszásságot, hogy aki a munkáját akarja jól és jobban csinálni a pályázataiból, utaztatni akarja a fiatalokat, jobb ha más intézményekkel pályázik és a pénzeit másutt tarthatja, mert akkor csak 15-20% elvonással kell számolnia, itt nem. Ráadásul nem is tudja követni itt miért fizetett.
Végül javasolom, hogy kritikai blog-ból át kéne fordulni konstruktív bloggá. Ez azt jelenti, fórumozzunk olyan ötletekről, amiket meg lehet csinálni és jobbá teszi a helyzetet. Azért javaslom, mert jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy agazdaság milyen területeire képezzük a hallgatóinkat, kinek kell ennyi belőlük stb. Ezekkel a kérdésekkel pedig a létjogosultságunk is kérdőjelessé tehető ha valaki meg akarja támadni ezt az egyre visszásabban működő intézményt. Szerintem jobb ha elébe megyünk az ilyen gondoknak, nyílt és konstruktív módon. Ebbe, úgy gondolom az egyetemi oktatók bekapcsolódása is könnyebb.
süti beállítások módosítása